Posts

Image
My son Dev Atharva`s E- magazine write up on the occasion of Reading day organized at his school Kendriya Vidyalaya Puducherry.  My memorable trip to Bhubaneswar -The temple city of India I had a beautiful and memorable trip to Bhubaneswar (Capital of Odisha). I went there during my summer vacation of 2018 along with my parents. It was a 4 day trip. We travelled to Chennai from Puducherry by a city bus , and then took a local train to reach Chennai International Airport. From there we took a flight to Bhubaneswar’s Biju Patnaik International airport and then we reached the guest house in Arya Village. It was a beautiful guest house where the cook served us delicious and traditional Odiya food which I gulped sumptuously glutton to my heart’s delight.   First Day On the first day we took a local bus to roam around the city. We traversed through Rajpath road, Janpath road, Ekamra marg and Nandan kanan road . The roads were very clean and beautiful which housed many important off

बचपन

बार-बार आती है मुझको मधुर याद बचपन तेरी | गया ले गया तू जीवन की सबसे मस्त ख़ुशी मेरी || सुभद्रा कुमारी चौहान की ये कविता , मेरी सबसे पसन्दीदा कविताओं में से एक है। अगर कोई मुझसे पूछे , तुम्हें जीवन का एक दौर वापस जीने का मौका मिले , तो तुम कौनसा दौर चुनोगी। मेरा जवाब होगा , बचपन । काश हमें ऐसा एक अवसर मिलता !   बीते पलों को हम वापस बुला तो नहीं सकते , पर हाँ उन्हें जी ज़रूर सकते हैं। रिक्रिएट कर सकते हैं। बचपन लौटकर नहीं आ सकता , पर बच्चों के ज़रिये दोबारा जिया ज़रूर जा सकता है। कई वजहों से हम अपने दैनंदिन जीवन में इतने व्यस्त हो गए हैं कि बच्चों के साथ हम बहुत कम समय बिताते हैं।   व्यवसाय और अन्य कई वजहों से हमारे संयुक्त परिवार बिखर रहे हैं। एकल हो रहे हैं। इससे बच्चे संयुक्त परिवार में मिलजुल कर रहने और पारिवारिक मूल्यों को सीखने , भावनाओं को समझने के अवसरों को गवा रहे हैं। इन्हीं वजहों से बच्चे खिन्नता के शिकार भी हो रहे हैं। इसका समाधान भी हम सबके पास   है। यदि हम अपने व्यस्त जीवन से बच्चों के साथ थोड़ा-सा भी वक़्त बिताएं , उनके जीवन का हिस्सा बनें , बच्चों की ख़ुशी

हिंदी स्वादानुसार

विदेश यात्रा करने की मेरी इच्छा भारत भ्रमण कर पूरी हुई और विविध भाषाओं को सीखने का मेरा मोह , हिन्दी के अलग - अलग स्वरूपों को अनुभव करने में पूरी हुई। मैं अपने जीवन में हिन्दी से हमेशा जुड़ी रही हूं। मैं मूलतः कर्नाटक के बेंगलूरु से हूं । बेंगलूरु के स्थानीय लोग अपनी दैनंदिन बातचीत में जितना कन्नड़ का प्रयोग करते हैं , उससे कहीं अधिक हिन्दी का इस्तेमाल करते हैं । जैसे एक शिशु को अपनी मातृ भाषा को सीखने में कोई कठिनाई नहीं होती है , वैसे ही हिन्दी सीखना मेरे लिए कभी मुश्किल नहीं रहा। हमारी पाठशाला में 10 वीं तक हिन्दी पढ़ाई जाती थी। मेरे हिन्दी सीखने में पंचतंत्र की कहानियों की बड़ी भूमिका है। दरअसल , होता ऐसे था कि पाठशाला में हर सप्ताह हमें एक क्लास में पंचतंत्र की कहानियां सुनानी होती थीं। हम वो कहानियां अच्छे से सुना पाएं , इसलिए अच्छे से पढ़ते और याद करते थे। अपनी प्रस्तुति से अपने सहपाठियों पर प्रभाव छोड़ पाएं , इसलिए तैयारी भी अच्छे से करते थे। इस तरह मैं बचपन से ही हिन्दी से जुड़ गई और हिन्दी मुझसे। वह दूरदर्शन का दौर था। उस ज़माने में दूरदर्शन के अलावा दूसरे चैनल नहीं

ನನ್ನ ಮುದ್ದು ಕಂದ.

ಮುತ್ತಿಟ್ಟರೆ ನಾಚಿ ನಗುವನು, ಕರವೆತ್ತಿ ಅಪ್ಪಿಕೋ ಎನುವನು. ಅಂಬೆಗಾಲಲಿ ತೆವಳುತ ನಲಿಯುತ ಬರುವಾಗ ಅವನು, ನಂದನವನವೇ ಈ ಮನೆಯು. ಹಣೆಯ ಆ ತಿಲಕದಲಿ ಕಲಕಲನೆ ಹರಿದಿಹುದು ಜೀವಧಾರೆ. ಆ ಕಿಲಕಿಲ ಹಾಲ್ನಗೆಯಲಿ ಸುರಿದಿಹುದು ಜೇನಹೊಳೆ. ಘಲ್ಲೆನುವ ಕಾಲ್ಗೆಜ್ಜೆ ನಾದದಿ ಮಿಂದಿಹುದು ಮನವು, ದಿನದಿನದ ನವಬಗೆಯ ತೊದಲು ನುಡಿಗಳಿಗೆ ಸೋತಿಹುದು ಮನವು. ಮಿಂಚು ನೋಟದ ತುಂಟು ನಗೆಯ ಭಂಟನಿವನ್ಯಾರು, ಪ್ರತಿ ತುತ್ತಿಗೆ ಮುತ್ತ ಗಳಿಸುವ ಚೋರನಿವನ್ಯಾರು. ಮುದ್ದು ಕಂದನ ಸುಖ ನಿದ್ರೆಯಲಿ ಸಿಹಿ ಸ್ವಪ್ನಗಳಿರಲಿ. ಮುಗ್ಧ ಮನಸಿನ ಈ ನನ್ನ ಚಂದ್ರಮನು ಎಂದೂ ನಗುತಿರಲಿ.

ಬೆಲೆ ಏರಿಕೆಯ ಬಿಸಿ.

ಯಾವತ್ತೂ ಅಡುಗೆ ಮನೆಯ ಕಡೆಗೆ ತಿರುಗಿಯೂ ನೋಡದ ವನಿತಾ, ಇವತ್ತೇನೋ ಹೊಸದಾಗಿ ಮನೆಯವರಿಗೆಲ್ಲಾ ಸೂಪ್ ಮಾಡಲು ಮನೆಯಲ್ಲಿದ್ದ ೪ ಕಿಲೋ ಟೊಮ್ಯಾಟೋ ಹಾಗೂ ಈರುಳ್ಳಿ ಬಳಸಿದ್ದಳು. ಅಮ್ಮನಿಂದ ಹೊಗಳಿಕೆ ಸಿಗುವುದೆಂದು ಎಣಿಸಿದ್ದವಳಿಗೆ ಬೈಗುಳದ ಬಿಸಿ ತಟ್ಟಿತು.

ಚಪಲ.

ಮಗುವಿನ ನೆಗಡಿ ನಿವಾರಣೆಗೆಂದು ತಂದಿದ್ದ ಒಂದು ವೊಳ್ಳೆಯಷ್ಟು ಸಾರಾಯಿಯನ್ನೂ ಕುಡುಕ ಗಂಡ ಬಿಡಲಿಲ್ಲ.

ಕಂಜೂಸ್ ರಾಧಕ್ಕ

ಮನೆಯಲಿ ಕಾಫೀ ಪುಡಿ ಹಾಗೂ ಸಕ್ಕರೆ ಇಲ್ಲದ್ದು ನೋಡಿದ ರಾಧಕ್ಕ ಪಕ್ಕದ್ಮನೆ ಸೀತಮ್ಮನ ಮನೆಯಿಂದ ಅದನ್ನು ಎರವಲು ತಂದು ಗ್ಯಾಸಿಗೆ ಹಾಲೇರಿಸಿದಾಗಲೇ ಹಾಲು ಒಡೆಯಬೇಕೆ?

Voice of Kannada

Image
ಕನ್ನಡ ಬಾರದಿರುವವರಿಗೂ ಓದಲು ಅನುಕೂಲವಾಗಲಿ ಎಂದು ಈ ಲೇಖನವನ್ನು ಇಂಗ್ಲಿಷ್ ಭಾಷೆಯಲ್ಲಿ ಬರೆದಿರುವೆ. November 1st is a special occasion for KANNADIGAS as it is on this day that our state came into being. KARNATAKA was formed on 1st November 1956 when Government of India decided to form linguistic states. Today with great pain and anguish I share my feelings on what is happening in KARNATAKA to the aboriginals of KARNATAKA in the recent past. I have been noticing that many of our fellow KANNADIGAS don’t use proper KANNADA and are unaware of the common KANNADA words. They find it difficult to converse in KANNADA and they are so much inclined towards other languages that, they have totally forgotten their regional language. A Maharashtrian succeeds in teaching a non maharashtrian MARATHI, but a KANNADIGA fails or never bothers to teach KANNADA to non kannadigas. WHY IS THIS? I stress that if people try to speak with you in any language other than KANNADA or HINDI, reply in KANNADA only, even if they don`t

Nano Stories...

Nano Stories....ಇದು ನನ್ನ ಹೊಸ ಪ್ರಯೋಗ. These are very short stories with a twist at the end. (Not to make you feel bored) ನಾ ಬರೆದ ಕೆಲವು Nano ಕಥೆಗಳ ಸಂಗ್ರಹ ಇಲ್ಲಿವೆ.

ನಂಬಿಕೆ.

Image
ಮೊದಲ ಪರೀಕ್ಷೆ ಬರೆದು ಮನೆಗೆ ಬಂದ ಚಿಂಟು, US returned ಚಿಕ್ಕಪ್ಪನ ಕಂಡು ಖುಷಿಯಿಂದ ಕುಣಿದಾಡಿದ. ಆವರ ಕೈಯ್ಯಲ್ಲಿದ್ದ Gift Box ನೋಡಿ, ಅದು ಅವರು ತನಗಾಗಿ ತಂದಿರುವ Video Game ಅಂದುಕೊಂಡು, ಅದನ್ನು ತೆರೆಯಲು ಹೋದ. ಅಷ್ಟರಲ್ಲಿ ಅವರಮ್ಮ, ಉಳಿದ 5 ಪರೀಕ್ಷೆಗಳಾದ ನಂತರವೇ ನೀನದನ್ನು ನೋಡಬೇಕು ಎಂದಾಗ, ಚಿಂಟುವಿಗೆ ಬೇಸರದ ಜೊತೆ ಅಮ್ಮನ ಮೇಲೆ ಕೋಪವೂ ಬಂತು. ಅಮ್ಮ ತಂದಿತ್ತ ದೋಸೆಯನ್ನು ತಿನ್ನುತ್ತಿದ್ದಾಗಲೇ, ಚಿಂಟುವಿನ ಸ್ನೇಹಿತ ಗುಂಡ "ಬಾರೋ ಚಿಂಟು Group Studies ಮಾಡೋಣ" ಎಂದು ಕರೆದ. ಚಿಂಟುವಿನ ಅಮ್ಮ "ನಾಳೆ Science Exam ಇದೆ, ತರಲೆ ಮಾಡದೆ, ಓದಿ ರಾತ್ರಿ 9ಕ್ಕೆ ಮನೆಗೆ ಬಾ. ಊಟ ಮಾಡಿ ಮಲಗುವೆಯಂತೆ" ಎಂದರು. "ಹೂಂ" ಎಂದು ತಲೆಯಾಡಿಸಿದ ಚಿಂಟು, ಗುಂಡನ ಮನೆಗೆ ಹೋಗಿ, ಅಲ್ಲಿ ಅವನ ಜೊತೆ "Spider Man" ಆಡುವಲ್ಲಿ ನಿರತನಾದ.

ಹತಾಶೆ.

Image
March 31ರಂದು, ಕಿಕ್ಕಿರಿದ ಬಸ್ಸಿನಿಂದ ಹೇಗೋ ಕಷ್ಟಪಟ್ಟು ತನ್ನ ಸ್ಟಾಪ್ ಬಂದಾಗ ಕೆಳಗಿಳಿದ ಸರ್ಕಾರಿ ನೌಕರ ರಮೇಶನ ಗಮನಕ್ಕೆ ಮೊದಲು ಬಂದದ್ದು, ತನ್ನ ಕಿತ್ತುಹೋದ ಚಪ್ಪಲಿ. ಅಲ್ಲಿಯೆ ಹತ್ತಿರದಲ್ಲಿದ್ದ ಚಮ್ಮಾರನ ಅಂಗಡಿ ಕಾಣಿಸಿದಾಗ, ಮೊಗದಲ್ಲಿ ಮೂಡಿದ ಮಂದಹಾಸ ಹತಾಶೆಗೆ ಪರಿವರ್ತನೆಯಾಗಿದ್ದು, ಚಿಲ್ಲರೆ ತೆಗೆಯಲು ಜೇಬಿಗೆ ಕೈ ಹಾಕಿ, Pickpocket ಆಗಿದೆ ಎಂದು ಗೊತ್ತಾದಾಗ.

ಕಣ್ಮರೆ.

ವಠಾರದಲ್ಲಿ "ರಸಿಕ ರಾಜ" ನೆಂದೇ ಪ್ರಸಿದ್ದನಾಗಿದ್ದ ವೆಂಕಿ, ಸ್ನೇಹಿತರೊಂದಿಗೆ ಕಾಫಿಗಾಗಿ, For a change, ರಸ್ತೆ ಬದಿಯಲ್ಲಿದ್ದ "Upahaara Saagara" ದ ಬದಲು, ಹಿಂಬದಿಯ ರಸ್ತೆಯ "Coffee Day"ಗೆ ಹೋದ. ಆಲ್ಲಿ ಕಾಫಿಯನ್ನು ಆಸ್ವಾದಿಸಿದ ಎಲ್ಲರೂ, ವಠಾರಕ್ಕೆ ವಾಪಸಾದಾಗ, ವೆಂಕಿ ನಾಪತ್ತೆಯಾಗಿದ್ದ.

ಸಂಜೆ 6 ರ ನಂತರ.

Image
ಸಮಯ 6 ಆಯಿತು, PC ShutDown ಮಾಡಿ, ಮೆಟ್ಟಿಲಿಳಿಯುತ್ತಿದ್ದ ಸುಶ್ಮಳಿಗೆ Receptionನಲ್ಲಿ Project Manager ಧ್ವನಿ ಕೇಳಿಸಿತು. ತಕ್ಷಣ ಅವಳು Cell Phoneನ Switch Off ಮಾಡಿ, Cafeteria ಕಡೆಗೆ ಕಾಲ್ಕಿತ್ತಳು.

ನಿಟ್ಟುಸಿರು.

ತಿರುಗುತ್ತಿದ್ದ Fan,Current ಹೋದ ಕಾರಣ ನಿಂತು ಹೋಯಿತು. Fanನಿನೆಡೆಗೆ ನೋಡಿದ ಶ್ರುತಿ, "ಛೆ! ಆಗಲೇ ನಾ Mobile Chargige ಇಡಬೇಕಿತ್ತು" ಎಂದು ಮನಸ್ಸಿನಲ್ಲೇ ತನ್ನ ಸೋಮಾರಿತನಕೆ ಹಿಡಿಶಾಪ ಹಾಕಿದಳು.ಚೂರು ಬೇಜಾರಿನಲ್ಲಿದ್ದ ಆಕೆ, ಪದೇ ಪದೇ ಫೋನಿನೆಡೆಗೆ ಕಣ್ಣಾಡಿಸುತ್ತಿದಳು. ಅಷ್ಟರಲ್ಲಿ, ಅಮ್ಮ ಊಟಕ್ಕೆ ಬಾ ಎಂದು ಕರೆದಾಗ, ಇಲ್ಲಿ Mobile ರಿಂಗಣಿಸತೊಡಗಿತು. ಭರತನ Call ಇರಬಹುದೇನೋ ಎಂದು Call Receive ಮಾಡುವಷ್ಟರಲ್ಲಿ, Battery ಕೂಡ ಮುಗಿದು, Call Cut ಆಯಿತು. ಇದನ್ನೆಲ್ಲಾ ನೋಡುತ್ತಿದ್ದ ಅಮ್ಮ ನಿಟ್ಟುಸಿರಿಟ್ಟರು.